„Nyelv, identitás és hatalom, milyen jövője lehet a kisebbségi nyelveknek?” című találkozó 2014. február 24., Brüsszel

minority language2február 24-én Sógor Csaba (EPP), Jill Evans (Zöldek, Nagy-Britannia- walesi) és Herbert Dorfmann (EPP, Olaszország – dél tiroli) európai parlamenti képviselők szervezésében „Nyelv, identitás és hatalom, milyen jövője lehet a kisebbségi nyelveknek?” címmel tanácskozást tartottak az Európai Parlamentben. Az eseményt az anyanyelv hivatalos napja (február 21.) alkalmából rendezték meg.

Sógor Csaba nyitó beszédében elmondta, a világon mintegy hatezer nyelvet beszélnek, ebből csaknem háromezer nyelv tekinthető veszélyeztetettnek. Sajnálatos, hogy havonta két nyelv eltűnik, ugyanakkor örömteli az, hogy az Európai Unióban erősödik a regionális öntudat, ami kedvez a regionális nyelvek erősödésének is. Sógor szerint egy nyelv megőrzésében fontos szerepe van az egyénnek, a politika feladata, hogy lehetőségek szerint támogassa ezen törekvéseket.

minority language3

Az első panelbeszélgetés témája a nyelv, identitás és hatalom volt. Felvezető előadást tartott Kántor Zoltán, Nemzetpolitikai Kutatóintézet (NPKI) vezetője a külhoni magyar közösségek helyzetéről és nyelvhasználatukról. Kántor felvetette a kérdést, hogy kinek áll jogában nyelvpolitikát csinálni, ez alapvetően a nemzetállam feladata, de fel kell tenni azt a kérdést is, hogy ki tudja ellensúlyozni mindezt? Az Európai Uniónak, az Európai Parlamentnek fontos szerepe van ezen ellensúlyozásban. A kisebbségi nyelvhasználat kulcsfontosságú tényező egy kisebbségi közösség fennmaradása szempontjából.

 

Sebahattin Abdurrahman, a nyugat-trákiai törökök szövetségének nevében a Görögországban élő török kb 100-120 ezres közösség nyelvi jogairól és fennmaradásának lehetőségeiről beszélt. Egyik probléma, hogy Görögországban a török kisebbséget muszlimként azonosítják. A kisebbségek léte szempontjából kiemelkedően fontos kérdés az elismerés, a nyelvhasználat valamint az oktatás lehetőségének kérdése.

 

Rudi Janssen, a BRIO, brüsszeli szabadegyetem (Free University of Brussels) gyakorlatban már megvalósult példákon keresztül mutatta be a belgiumi nyelvhasználatot. Belgium esetében a kisebbségi-többségi nyelvhasználat kérdése is magyarázatra szorul. A hivatalos nyelvhasználat az új állami struktúrával alakult ki politikai kompromisszumnak köszönhetően. Belgiumban a nyelvhasználat kérdése alkotmányos jogok közé tartozik. Az ország északi felében a holland nyelv egyik változatát a flamandot beszélik, míg délen a francia nyelv egy változatát, a vallont. Az egynyelvűség alól Brüsszel képez kivételt, itt mindkét nyelv hivatalos, továbbá a nyelvi határokon található önkormányzatok. A régiók is egynyelvűek, ez alól is Brüsszel a kivétel. Brüsszel eredetileg flamand ajkú város volt, azonban a politikai behatás (uniós intézmények miatt) ez megváltozott, mára inkább francia többségű város. Mindkét nyelvnek azonos státusza van, és minden állampolgár egy közösséghez tartozik. Ennek megfelelően a közigazgatásban nincsenek kétnyelvű formanyomtatványok, és az oktatási rendszer is elkülönül, az állampolgárok szabadon dönthetnek, mikor melyik nyelvet használják. Brüsszel lakosságának a fele nem rendelkezik brüsszeli vagy belga gyökerekkel a (uniós) bevándorlásnak köszönhetően, amelynek következtében a városban a „lingua francia” a francia lett.

 

A második panel témája a sokszínűség ápolása, a lehetséges jövőbeni utak volt. Paul Videsott, a bolzanoi Szabadegyetemről (Free University of Bolzano) a dél-tiroli ladin közösség helyzetét mutatta be. Ladint, olaszt, németet és angolt lehet az iskolákban tanulni, a nyelvhez nem kötődő tantárgyakat (mint pl.: matematika) hetenként más-más nyelven tanulják (olasz és német). Ezen rendszer előnye, hogy a diákok megfelelő nyelvi kompetenciákkal hagyják el az iskolát, a rendszer gyengesége, hogy a ladin nyelvet mindössze heti két órában tanulják. Ennek következtében azon családokban ahol nem beszélnek ladinul, a gyerekek már nem használják a nyelvet, így gyorsan eltűnik. Val di Fassa régió is nyelvi rezsimmel rendelkezik (olasz és német), angolt pedig közvetítő nyelvnek használják nyelvhez nem kötődő tantárgyak esetén. Az olasz nyelv domináns, nehéz olyan tanárokat találni, akik több nyelven képesek tanítani.

 

Hannes Wilhelm-Kell, a Lausatin Alliance nevében a Witaj project tapasztalatairól számolt be a szláv nyelvet beszélő szorbok nyelvhasználati lehetőségeit illetően.

 

Johann Häggman, többnyelvű szakértő, az Európai Bizottság Fordítási Igazgatóságának korábbi munkatársa arról beszélt, hogy mit kellene tennie az Európai Uniónak a kisebbségi nyelvek érdekében. Jelenlegi szerződési keretek között a Lisszaboni Szerződés és az Alapjogi Charta rendelkezései a meghatározóak.

Comments are closed.

Skip to content