A DÉLVIDÉKI MAGYAR KÖZÖSSÉG
A ma Szerbia északi, Magyarországgal határos tartományának, Vajdaságnak története rendkívül mozgalmas, a szélesebb régió a magyar államalapítástól kezdve, ezer éve része a magyar történelemnek. A Kárpát-medence déli területén elhelyezkedő régió területe az elmúlt ötszáz év során konfliktusok és békés időszakok, vándorlások és szervezett telepítések ismétlődő hullámaival írható le. E folyamatok eredőjeként a múlt századfordulón a területen páratlanul sokszínű etnikai mozaik alakult ki. A 1,9 milliós Vajdaság Autonóm Tartomány területén 26 különböző etnikai, nyelvi, kulturális és vallási közösséget tartanak nyilván.
A 2011-es népszámlálás adatai szerint a negyedmilliós szerbiai magyarság túlnyomó többsége a Vajdaságban él, ahol a második legnépesebb közösséget alkotják (13%) a mára kétharmadot kitevő szerb lakosság után.
Vajdaság legtöbb településén élnek magyarok, ugyanakkor a közösség jelentős része (150.000 fő) egy tömbben, észak-bácskai és Tisza-menti községi önkormányzatokban alkot helyi többséget (Magyarkanizsa, Zenta, Ada, Topolya, Kishegyes, Csóka és Szabadka). A fennmaradó 100.000 fő szórványban, középvárosokban és etnikai sziget-településeken él.
A közösség mérete az elmúlt száz évben jelentősen zsugorodott, de a legnagyobb csökkenést az 1991 utáni időszak hozta, amikor 20 év leforgása alatt 100.000 fővel esett vissza a magyarok száma. A hirtelen megromlott gazdasági–politikai helyezet és a délszláv háborúk árnyékában felgyorsult az elvándorlás, tovább romlottak az egyébként is negatív demográfiai mutatók, nem csökkent az asszimiláció mértéke. Míg a 2000-es demokratikus fordulat a kisebbségi jogok bővülését hozta, a közösség tovább zsugorodik napjainkban is.
A helyi magyar politikai képviselet a többi Kárpát-medencei közösséghez viszonyítva is töredezett; a közelmúltban előfordult, hogy akár 7 kisebbségi magyar párt is egyszerre működött a tartományban. 1990-től a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK), majd 1994-től az abból kivált Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) tölti be a legnagyobb, domináns magyar etnikai párt szerepét. Az utóbbi szervezet a 2000-es fordulat résztvevője, az azt követő tartományi és (rövid kivétellel) országos politika állandó szereplője, több cikluson keresztül a köztársasági és tartományi kormány tagja.
A délvidéki magyar politika központi kérdése a kisebbségi autonómia és annak különböző formái, melyek a politikai helyzettől függően különböző hangsúllyal jelennek meg a pártok programjaiban. Az európai intézmények elvárásai, a kormányzatban való kisebbségi részvétel eredményeképp a 2000-es évek folyamán fokozatosan kialakult Szerbiában a nemzeti tanácsok rendszere, így a kisebbségi közösség számára lehetővé vált a kulturális autonómia főbb elemeinek megvalósítása, az intézményrendszer kialakítása, a testületek közvetlen megválasztása. A szabadkai székhelyű Magyar Nemzeti Tanács illetékessége a magyar oktatás, kultúra és tájékoztatás kérdéseire, valamint a hivatalos nyelvhasználatra terjed ki. Az önkormányzati szerv a kisebbségi intézmények felett alapítói jogokat gyakorol, így megkerülhetetlen a kisebbséget érintő döntéseknél. A nyelvi jogok érvényesülését többek között a nemzeti tanácsok kísérik figyelemmel. A 2002-től átalakuló összetett jogi szabályozás eredményeként a tartományban 28 községi önkormányzatában, továbbá 7 településen a magyar nyelv hivatalos státust kapott, a tényleges magyar nyelvhasználat előmozdítása azonban további erőfeszítéseket igényel.
A közösséget negatívan érintette a 1990-es években lezajlott államigazgatási reform, melynek értelmében a legfontosabb magyarok lakta községeket több, sokszor teljesen idegen, szerb többségű körzetbe szervezték (pl. Nagykikinda). A délvidéki magyar politika egyik fontos célkitűzése a természetes központok visszaállítása a magyar önkormányzatok esetében.
Vajdaság tartomány, ezen belül pedig a magyarok által többségében lakott községek is az ország fejlettebb területei közé tartoztak, azonban az 1991-től zajló negatív gazdasági folyamatok jelentős visszaesést eredményeztek, mind az országos (Belgrád), mind a tartományi központhoz (Újvidék) képest. A túlnyomórészt agráriummal foglalkozó délvidéki magyarság számára kulcsfontosságú a gazdasági perspektíva megteremtése a helyben maradáshoz, a fiatalok elvándorlásának megállítására, melyre az anyaország 2016-ban programokat indított.